Vadszámlálás

A vadgazdálkodás egyik legnehezebb feladata mindig is a vadállomány pontos számbavétele volt. Ennek egyik módszere a légifényképezésen alapul.

Először Észak-Amerikában, az 1930-as években kísérleteztek repülőgépes vadszámlálással, de akkor még túlságosan költségesnek bizonyult. Az 1960-as évektől a légifényképezés fejlődése lehetővé tette, hogy teljes vizsgálati területekről készüljenek fotomozaik-térképek, amin pontosan megszámlálhatóak a vadállomány egyedei, megfelelő repülési magasság megválasztásával bizonyos fajoknál még nemenkénti elkülönítésben is.

Magyarországon 1969-ben kezdtek kísérletezni a módszerrel. A kiértékelés megkönnyítése miatt a térképészeti felhasználáshoz hasonlóan 60%-os képenkénti és 30%-os soronkénti átfedéssel.

Az állatok vizuális észlelhetősége szempontjából a legfontosabb volt a megfelelő időpont kiválasztása. A lombtalan, hóborította felszín tudja biztosítani azt a kontrasztot, ami leginkább megfelelő a vadak beazonosításához.

Az alak és a forma az egyedek azonosításához és a fajok elkülönítéséhez jó információforrásnak bizonyult. A sztereoszkópikus kiértékelés különösen a fekvő vadaknál és a nagyobb állatcsoportoknál adott további elkülönítésre lehetőséget. A legjobb paraméternek a téli alacsony napállásnak köszönhetően erősen megnyúlt, vetett árnyékok bizonyultak. Az árnyékok segítségével jól el lehetett különíteni a fekvő állatot az üres fekvőhelytől.

A FÖMI filmtárában is találhatók vadszámláláshoz készült felvételek. Az alábbi sorozat képei 1985 januárjában készültek a gemenci erdőről:

Vadszámláláshoz készített légifelvétel

Vaddisznók

Szarvasok

Szarvasok

Vaddisznók

Forrás: Berdár Béla - A korszerű vadállománybecslési módszerek vizsgálata